A dominikai nemzeti étel a csirke rizzsel és babbal. A konyhájuk nem olyan választékos, mint az európaiaké. Az egyszerű nép eledele legtöbbször a sült csirke, sertéshús, főzőbanán főzve vagy sütve, főtt yuka, vagy a kreol leves (sancocho), amibe csirkét, sertéshúst, főzőbanánt, yuka-t, tököt, vagy/és még azt tesznek bele, ami éppen kéznél van. A koriander kifelejthetetlen a dominikai ételekből. A helyieknél a nap folyamán az egyik legfontosabb az étkezés. Ha a hétvégén a családok a tengerpartokra mennek, akkor a nyitott Pick up-ot megpakolják. Asztallal, székekkel, fazekakkal, a hűtőtáska tele ételekkel, italokkal, s a baby-től a nagymamáig, rokonokkal szomszédokkal együtt mindenki rajta ül. 15-20 személy az autón nem ritkaság. A tengerparton az autóból harsog a zene s gyakran egy három kövön levő lábosban, a környéken talált száraz ágakból improvizált tűz fölött készül az étel.  A legtöbb családnál az ebéd  12 órakor az asztalon van. Természetesen, mint mindig, rizzsel az élen.  A dominikaiak azt mondják, ha nincs rizs az ebédhez/vacsorához, akkor nem laknak jól, bármennyit is esznek. Valószinüleg ez náluk olyan, mint nálunk régebben a minden-ételhez-kell-kenyér szokása. A kókusztejes rizs a tengerparton összeszedett kókuszdióból készítve nagy munka, így nem mindennap készítik, de a mi kívánságunkra a parton mindig megtették, amikor a hétvégét dominikaiakkal töltöttük. Frissen fogott hal olajon megsütve kókusztejes rizzsel -isteni! Vagy a hal főzve, dominikai füszerekkel ízesitve. Természetesen az ital nem maradhat el hozzá. A jéghideg, legkedveltebb dominikai sör, a Presidente minden strandbárban kapható. De mivel  az üzletekben mindenhol a zacskós jégkocska kapható, vehetsz annyit kimérve is, amennyi belefér a hűtőtáskádba. A rum, a nemzeti ital  pedig egyáltalán nem maradhat ki. Colával Cuba Libre-nek, Sprite-tal, vagy 7 Up-pal Santo Libre-nek hívják (plusz limelé és  jégkocka) vagy ahogyan az "igazán kemény gyerekek" csinálják,  beviszik a rumos üveget a tengerbe, s fürdőzés közben kortyolgatnak belőle.